Ki a civil? Itt a vége! (Összegzés)

Ki a civil? Itt a vége! (Összegzés)

 

Ki a civil? Kik a civilek? Tettük fel az első kérdéseket. Úgy gondoltuk, hogy napjainkban érdemes ezeket a fogalmakat megint körbejárni, mert egyre többször hallhatjuk, olvashatjuk, hogy ezen alapfogalmakat a korábbi „általánosan elfogadott” értelmezéstől eltérően használják. Vajon megváltozott a civilekről való gondolkodás? Megváltoztak a körülmények? Hogyan tudjuk definiálni a civilséget?

Ezekkel a kérdésekkel indítottuk útjára a nonprofit.hu új vitafórumát. Aztán egy idő után a többi már jött magától:

Vajon mit értünk civil társadalom alatt és hol válik el ez civil társadalom az államtól? Lehet, vagy nem lehet egy civil mozgalom pártok szövetségese? Egyáltalán hogyan tud közpolitikai kérdésekben megnyilvánulni ma egy civil szervezet, hogy ugyanakkor a függetlenségét is megőrizze? Mit jelent a mai Magyarországon a „civilség” és a civil attitűd, s milyen megnyilvánulásai és terei lehetnek ennek?

Ezek voltak azok a főbb kérdések, amik megjelentek az online felületen, vagy éppen az első kerekasztal-beszélgetésen érintettük őket. Utóbbira május 2-án az ELTE Társadalomtudományi karán került sor.

Az első témát két vitaindító cikk segítségével indítottuk útjára. Kuti Éva írt arról, hogy szükséges-e és lehetséges-e éles határvonalat húzni a civilek és a pártok, a civilek és a kormányzati szféra között. Írására a Gerő Márton – Kopper Ákos szerzőpáros válaszolt. Az indítás talán túl erősre sikeredett, mert eléggé nehezen indultak meg a válaszok, annak ellenére, hogy mind a cikkek olvasottsága, mind az oldal látogatottsága kiemelkedő volt. (Az első hónapban majdnem 2000-es látogatottságot ért el az újonnan elindított website.) Az első reakciók csak személyes felkérésre születtek meg, az írások számának növekedésével azonban nőtt az aktivitás is.

Összességében a NIOK témához kapcsolódó tájékoztatásain, összefoglalóin túl 15 írás és vélemény jelent meg az oldalon.

A Ki a civil? Mi a civil? címmel tartott élőn vitán közel negyvenen vettek részt, vitaindítókat Misetics Bálint és Gerő Márton mondott, a vita vezetője dr. Farkas István volt. A rendezvényen kivetítőn megjelentek a honlapról átvett idézetek is, melyeket a résztvevők szavazással véleményezhettek, de ez nem sokat tett hozzá, az amúgy érdekes, helyenként szenvedélyes vitához. A vita központi eleme a civilszervezetek és a polgárok pártpolitikához való viszonya, az aktuális magyar helyzetre adható válaszok megtárgyalása volt. Egyik legfontosabb újdonsága pedig, hogy találkoztak és vitatkoztak a fiatalabb generáció tagjai, akik sokszor nem bejegyzett szervezetekben, hanem inkább aktivizmusban gondolkodnak és az idősebb civilszervezeti vezetők, civil véleményformálók.

Az élő vitán résztvevők és a honlapra beküldött írások szerzői – bár különböző úton vezetik le – alapvetően egyetértenek abban, hogy egy ideális világban, egy ideális országban a civilek, az egyének és szervezeteik közügyekben véleményt formálnak, azt artikulálják, miközben kontrollálják az állami, a gazdasági és a társadalmi szereplők tevékenységét, a hatalmat. Ehhez a döntéshozók intézményesített feltételeket teremtenek, nyitott, befogadó attitűddel állnak az egyeztetések elé. Az érdekérvényesítés és a civil kontroll a civil társadalom tipikus funkciója, amely szükséges a társadalom kiegyensúlyozott és hatékony működéséhez. A civilség megkérdőjelezése nem merül fel, a civil függetlenség nem sérül.

Különböző válaszokat adnak azonban arra, hogy Magyarországon hogyan tud közpolitikai kérdésekben megnyilvánulni egy civil szervezet, az egyén vagy bármilyen szerveződése, úgy, hogy közben függetlenségét is megőrizze. Mi az, ami a civil szervezetek érdekképviseleti tevékenységének része, vállalható-e valamely pártpolitikai erő melletti kiállás, és belefér-e a civil létbe a pártokkal való közös politizálás?

Kiindulási alapként lehet úgy tekinteni a mai helyzetre, hogy a civil szervezetek, egyének fő célja az kellene, hogy legyen, hogy tisztítson meg a pártpolitika befolyásolásától minden területet, ahol annak semmi keresnivalója, például a magánszféra, a civil szféra és további társadalmi, gazdasági folyamatok. Az értékorientált és jó ügyekért kiálló civil szervezetek őrizzék meg függetlenségüket, erősítsék meg a civil szektor megbecsülését a társadalomban. Ennek az a módja, hogy határolódjanak el a pártpolitikától, annak hatásaitól, befolyásolásától. Lehet azonban teljesen más kiindulási pontból is nézni a helyzetet, miszerint minden gondolkodó embernek, szervezetnek joga van ahhoz, hogy közpolitikai kérdésekben véleményt fogalmazzon meg, érdekeit képviselje, ennek érdekében a döntéshozókat befolyásolja, velük vitatkozzon, konfrontálódjon, egyeztessen, miközben függetlenségét gondolkodásának szuverenitása, hitelessége adja. Hogy ennek meg legyenek a feltételei a másik oldalon is, a politikát, a pártpolitikát, annak működését kell megváltoztatni. A civilek politikához kapcsolódó attitűdje attól függ, hogy a két szélsőséges helyzetértékelés között hol helyezkedik el saját véleményük.

A gyakorlatban azonban a hazai civilszervezetek többsége távol tartja magát az érdekképviseleti, az egyeztetési szereptől. Egyrészt jogosan félti a társadalom bizalmát, a megszerzett szakmai megbecsülést vagy a közösség elismerését. Másrészt nem találja a szerep gyakorlásának terepét, szabályait, kereteit. Nyitva maradt a kérdés, vajon képes-e, alkalmas-e „a civil” arra, hogy ezeket a kereteket kitalálja, megfogalmazza és felállításukat kiharcolja, azaz a társadalom és a civil szektor saját maga teremtse meg a számára elfogadható részvételi formákat.

A képet a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.