Profit – Állam – Civil

Profit – Állam – Civil

 

Dr. Bíró Endre írásában inkább kérdez, mintsem válaszol, hogy mi is elgondolkozzunk a profit – állam és civilség viszonyrendszerén.

A társadalmakban három erőtér hat, létezik, működik:

1. Az üzleti erőteret (a tőkét és a profitorientáltságot) megjelenítő PIACI erőtér.

2. Az állami hatalomgyakorlást (jogot, igazgatást, rendészetet, közszolgáltatásokat, stb.) megjelenítő ÁLLAMI erőtér.

3. A CIVIL szektor, amely a profitszerzésen és az állami hatalomgyakorláson kívüli minden egyéb érdek érvényesülésének erőtere. Ez a civil társadalmi erőtér generál árut, szolgáltatást, eseményt, hitet, világnézetet – igen: politikát is! -; valamint művel tudományt, művészetet, közösségeket, sportot, hobbit, közéletet, kritikát, médiát, kommunikációt; fejleszti és gerjeszti a szakmai tudást, szolidaritást, jótékonyságot, segítségeket, esélykiegyenlítést, stb.

A civil szektor olymértékben sokszínű (sokféle, sokfajta), hogy meghatározásában is csak az üzleti és állami szektortól való elhatárolással jutunk valódi eredményre. Véleményem szerint ugyanis az a civil, aki (ami) lényegét tekintve nem az üzleti, s nem is az állami erőtérben működik! Hanem valami másban. Ez a bizonyos érdek – amelyről csak annyi a biztos, hogy nem-üzleti és nem-állami jellegű – lehet például egy adott ügy megoldásában elhivatottság, lehet valamely hit, világnézet, ideológia, szakmai meggyőződés; irányulhat önfejlesztésre, érdekképviseletre – érdekvédelemre – érdekérvényesítésre, településfejlesztésre, gyermekvédelemre, áldozatvédelemre; szolgálhatja a lokálpatrotizmust, az altruizmust és a szolidaritást; célja lehet az önsegítés vagy éppen mások számára valamely védőháló biztosítása; középpontjában állhat valamely értékek védelme: egészségvédelem, életvédelem, jogvédelem, környezetvédelem, állatvédelem, műemlékvédelem. Ezerféle cél, érdek, forrás, mozgatórugó és orientáltság. Csak annyit tudunk biztosan erről az erőtérről, hogy nem a profitszerzés és nem az állami hatalomgyakorlás mozgatja! S ebben az értelemben bizony éppen úgy érték-semleges fogalom a harmadik szektor, mint ahogyan fogalmi értelemben a PIAC és az ÁLLAM is érték-semleges. Természetesen nem azt állítjuk, hogy nincsen akár politikai, akár erkölcsi értelemben is ilyen vagy olyan állam; nincsen ilyen vagy olyan vállalkozás; s ne lenne értékszempontból megítélhető egy ilyen vagy olyan civil aktor! De azt állíthatjuk, hogy az ÁLLAM nem attól állam, hogy jól vagy rosszul működik, s hogy inkább a demokratikus döntéshozatal jellemzi vagy inkább az autokrata módszerek alkalmazása! Egy vállalkozás sem attól tartozik a PIACI erőtérbe, mert hatékonyan vagy éppen gyatrán termeli a befektetett tőke profitját. Ugyanígy állítható, hogy a CIVIL erőtérbe tartozó jogalanyok, szervezetek sem attól civilek fogalmi értelemben, hogy hasznosak vagy sem, közérdekűek vagy sem, hogy elsősorban a köznek hajtanak hasznot (vagy a köznek és a személyeknek is, esetleg csak a részt vevők számára jelent a működés kézzel fogható eredményt); hogy a tágabb értelemben vett közösségért dolgoznak vagy csak egy szűk csoport érdekeit jelenítik meg; hogy milyen szervezeti formát választottak tevékenységük keretéül, s hogy melyik ágazatban illetve milyen alanyi körben fejtenek ki tevékenységet.

Ha civil szektort (harmadik szektort, nonprofit szektort) a fenti nem-üzleti és nem-állami elhatároló fogalommal azonosítjuk, akkor jó eséllyel eligazodhatunk a Ki a civil? és Ki az álcivil? kérdéseiben is – anélkül, hogy minősítésünk valamely pártpolitikai indítékkal lenne vádolható. Mindenki civil ugyanis, akinek létezését, szervezetét, működését, tevékenységét elsősorban NEM az ÁLLAM hatalomgyakorlása és NEM az ÜZLET profitérdeke határozza meg. A szomszédos sávok persze számos átfedést hordoznak, hiszen gondoljunk például az állam által létrehozott vállalkozásokra a piaci jelleg megítélésénél (állami és önkormányzati cégek), vagy az állam által létrehozott civil jellegű szervezetekre (például a közalapítvány, nonprofit kft, köztestület). De gondolhatunk ebben a körben a piaci szereplők által létrehozott érdekképviseleti civil szerveződésekre is; vagy éppen az elsősorban állami illetve elsősorban üzleti forrásokból finanszírozott civil szervezetekre is, akik nyilvánvalóan a támogató érdekkörében kell működjenek, ha meg akarják tartani privilegizált helyzetüket. Sok tehát az áthallás, átfedés, átfekvés, átmenet a civil szektor különböző szereplőinek viszonyában a másik két társadalmi erőtérhez kapcsolódásokban. Akkor tudunk használható és következetes, pontos CIVIL-FOGALMAT alkotni, ha a három társadalmi erőtér egymáshoz való viszonyának megkövetelt vagy éppen elutasított tényeit kíséreljük meg mutatókba foglalni! Például akként, hogy:

– ki alapítja a civil szervezetet?;

– milyen célra alapították a civil szervezetet?

– tevékenysége milyen jellegű: milyen mértékben azonosítható valamely állami hatalomgyakorlásban közreműködéssel vagy valamely üzleti célú tevékenységgel?

– gerjeszt-e, bevon-e, mozgósít-e (s a tevékenységek milyen hányadában) civil erőforrásokat a működése során? Vagy csak közvetíti, megjeleníti, gyakorolja az állami újraelosztást vagy éppen a piaci térfoglalást?

Ha ezekben a bonyolult kérdésekben világos, tiszta és normatívan megfogalmazható követelményeket, mutatókat, fogalmi kritériumokat állítunk föl, akkor eredménnyel kíséreljük meg az üzlet – állam – civil viszonyrendszerben az eligazodást.

Dr. Bíró Endre

A képet innen vettük a fortepan.hu-ról. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.