Tekinthetem-e magamat még hiteles civilnek?

Tekinthetem-e magamat még hiteles civilnek?

 

Bódi György személyes hangvételű cikke. Vigyázat, kisebb csattanóval a végén!

Két és fél évtizede szervezek, képviselek egy közmegbecsülésnek örvendő helyi közösségi alapítványt, szakmai érdeklődésem és tanulmányaim is a civil szervezetek működésére, gazdálkodására irányultak, és mai is ezzel foglalkozom. Az 1990-es évek közepétől jártam az országot, ismerkedtem a civil világgal, igyekeztem hasznosítható tudást és tapasztalatot átadni kisebb és nagyobb közösségekben, vagy egyetemi katedráról. 1998-tól a Stump István által felállított MEH Civil Kapcsolatok Főosztályának is végeztem szakértői munkát, miközben baloldali indíttatásomat és világnézetemet soha nem titkoltam, de – gondolom – nem ezt tartották elsősorban fontosnak, és igazából azok előtt, akik közelebbről nem ismertek, nem is derült ki akkor ( nincs a civil szervezetek jogszabályaiban vagy gazdálkodásában jobb vagy baloldali létesítő okirat, mérleg és eredmény kimutatás). 2002-ben csábultam el: az akkor kormányt alakító szociálliberális koalíció e területért felelős államtitkára (Baja Ferenc) 47 pályázó közül engem választott a MEH Civil Kapcsolatok Főosztálya élére, és részese voltam az akkori civil kormányzati stratégia kidolgozásának, a Nemzeti Civil Alapprogram létrehozásának, és a közérdekű önkéntes törvény előkészítésének. 2005-ben még nagyobb bűnt követtem el: az MSZP pártalapítványának, a Táncsics Alapítvány igazgatója lettem, és ezt a funkciót láttam el a 2010-es választási vereségig ( csak csökkenti vétkemet, hogy ez idő alatt a Táncsics Alapítvány három ÁSZ-vizsgálatot abszolvált eredményesen, hiszen ez volt elsődlegesen a feladatom, de tagadhatatlan, hogy első vonalban szolgáltam egy politikát). Az életem tehát átjáró ház a civil világ és a politika között, ezért is a címben feltett kérdés, és most még magam sem tudom rá a hiteles választ. Azt viszont igen, hogy van tapasztalatom, vannak élményeim, és van a vitaindítóhoz véleményem is. Akit ennyi bevezető beismerés után még érdekel, csak az olvassa tovább…

Én még tanultam Hegelt, és írásaiból tudom, hogy „ a civil társadalom nemcsak az a terep, ahol a modern ember a saját érdekeit elégíti ki, hanem az a szféra is, ahol megtanulja a csoportos cselekvésnek, a társadalmi szolidaritásnak az értékét, ahol azt kényszerül tudomásul venni, hogy a saját jóléte másokétól is függ.”. És ismerem Konrád György 1982-es intelmét is: „ Ha csak parlamenti demokrácia van, de önigazgatás nincs, akkor a színpadon csak a politikai osztály játszik. Akkor a polgároknak csupán az a dolga, hogy a különböző jelöltek közül kiválaszthassák azokat a szereplőket, akik a színpadon pompázhatnak.” Idézhetnék még más kiváló klasszikusokat is, de inkább írom a magam véleményét.

A civilség nekem mindenekelőtt attitűd, lehetőség és felelősség kérdése. Ebben a sorrendben. A civil gondolkodás nem lehet messianisztikus ájuldozó, hanem csakis kétkedő. A civilség nemcsak hit, hanem a tények bizonyossága. A civil önmagában és másokban is hisz, és a gondolkodás, a kételkedés jogát másoktól sem tagadja meg. A civil mások kételkedését természetesnek fogadja el, meggyőzni és nem legyőzni akar, és ezért becses számára mások együttműködése. Nem elvárja az együttműködést, hanem kivívja azt az önmaga által képviselt és gyakorolt értékekkel, és azzal is tisztában van, hogy ez nem megy automatikusan. A civil autonóm személyiség, és mások autonómiáját is természetesnek tartja, és nem kívánja, hogy az autonóm személyiségek masszává váljanak, még ha csoportosan cselekszenek is. A civil úgy teljesül ki, hogy mások kiteljesülése sem zavarja, sőt akkor érzi igazán jól magát, ha ez bekövetkezik. A civil nem a másságon csodálkozik, hanem az azonosságon, hiszen a másik személyisége, érdeklődése miért lenne eredendően hasonló vagy azonos? A civil szemében a csoport nem centrális, hanem horizontális képződmény, a maga sokszínűségével, bonyolultságával, az egyéniségek egymásra találásával, és annak minden konfliktusával. Csupa egyedi attitűdöt és értéket soroltam fel, de mindjárt közösségi viszonyrendszerbe is helyeztem őket. Nézetem szerint ugyanis bárki lehet egyediségében és nagyszerű, hasznos, segítőkész, példamutató, de mindezen tulajdonságai csak közösségekben teljesedhetnek ki, sokszorozódhatnak meg, válhatnak társadalmi kohézióvá.

Már ha politika is úgy gondolja, hogy ez helyes, és ha hagyja ezt. Hankiss Elemér szerint:” ha a közhatalom eléggé szabadelvű, hogy ne tolakodjék bele abba, ami nem rá tartozik, hanem az egyénre; vagy nem elég erős, hogy a saját akaratát érvényesítve totális hatalomként járjon el.” Itt érkezem el a civilség lehetőségéhez. Egyetlen társadalomban sincs idealizált civil függetlenség, de a piacgazdaságra, a demokráciára és önigazgatásra épülő társadalmakban törvényszerűen alakul ki a piac, az állam (önkormányzat) és a civil szektor hármas rendszere, amelyben minden szektor azt végzi, amely a feladata. A piac profitot termel, az állam (önkormányzat) elvégzi közhatalmi és közszolgáltatási tennivalóit, és civil világ a maga sokszínűségével a személyiség kiteljesülésének színtere, a demokrácia gyakorlásának iskolája, amely járhat akár közfeladatok átvállalásával is. Felfogásom szerint a politikának ebben annyi a nélkülözhetetlen szerepe, hogy ehhez megteremti a jogszabályok feltétel- és szabályrendszerét, és azután hagyja élni, működni, szerveződni a civil világot. Így gondoltam akkor is, amikor ott voltam a MEH Civil Kapcsolatok Főosztálya élén? Így gondoltam akkor is! Át tudtam vinni ezt a politikusok gondolkodásán? Számos politikusén igen, számos politikusén nem! Mert a politika sokkal kevésbé macerásabb: a hatalom birtokában nem érvelni, nem meggyőzni, nem megnyerni kell, hanem dönteni, győzni, és újabban legyőzni! „ Civil partnerség” – hirdettük a jelszót, és ma sem tudom, hogy a civilek komolyan gondolták-e? Biztosan nem annyira, mert nem sokra rá egy civil szervezet megalkotta a „ Valódi civil partnerség” díjat. De azt tudom, hogy számos önjelölt, nagylétszámra hivatkozó „ országos társadalmi szervezetet” nem fogadtunk el, mint a civil szektor felszentelt képviselőjét, és arra ma is büszke vagyok, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram tanácsában 2/3 volt a választott civilek aránya, és 1-1 fő volt a kollégiumokban a miniszter által delegált civilek száma. Örök kudarc számomra, hogy ez a döntő választott civil többség sem tudta megőrizni az NCA makulátlan tisztaságát. Ezen időszakom nagy tapasztalata, hogy nincsenek eleve „ rossz” politikusok és nincsenek eleve „ jó” civilek, hanem emberek és személyiségek vannak, akik kerülhetnek bármelyik pozícióba, és ott kiderül róluk igazi jellemük. A sorrend viszont kétségtelen: hogy egy országban élhető-e a civil lét, hogy bizalom van-e a független szerveződések iránt, abban a politikáé az elsődleges felelősség.

Most már leírtam az utolsó szót: attitűd, lehetőség és felelősség. Felelősség a célok és szerepek felvállalásban, és annak a nyilvánosság elé tárásában. A politika célja a hatalom megszerzése, jobb esetben annak gyakorlása a minél szélesebb társadalmi többség javára és bevonásával, rosszabb esetben egy kivételezett csoport javára, a többség rovására. Én nem azt tartom elsődlegesnek, hogy egy szervezet pártnak, egyesületnek, alapítványnak, mozgalomnak vagy összefogásnak hirdeti magát, hanem azt, hogy nyíltan vállalja fel céljait, programját, és abból majd a gondolkodó civil szubjektum eldönti: mit is akarnak ezek? Ha ezen – most már csak így nevezem – szervezetnek a programjában nem a gondolkodás, nem a kételkedés, nem a szabad vélemény nyilvánítás és cselekvés joga, ha nem a másik személyiségének autonómiája és a mások értékeinek és a másság elismerése, ha nem a bizalom és a meggyőzés a rendező elvek, ha kirekesztő és nem befogadó, akkor az a szervezet definiálhatja magát akárminek, az nem civil szervezet és nem civil értékrendeket képvisel. Nem jobb, nem rosszabb, de nem civil. És főleg képmutató, hazug. Miért nem merjük ezt kimondani?

Én kimondom a címben írt kérdésemre a választ: véleményemet leírtam, de életutam alapján már nem tekinthetem magamat hiteles civilnek! Megbántam volna, hogy részt vettem a politikában is? Szó sincs erről, csak időnként nem árt egy kis önvizsgálat…

Bódi György

A képet Urbán Tamás készítette és megtalálható a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.