Vitában, párbeszédben

Vitában, párbeszédben

 

Péterfi Ferenc ugyancsak a civil szféra és politika elválasztásáról, vagy éppen összekapcsolódásáról beszél, Václav Havelt is idézve:

Évtizedeken át magam is hangos hirdetője voltam annak a szemléletnek, amely azt hirdette, a civilek kerüljék a politikát, maradjanak kívül ezen a mezőn.

Megváltozott a véleményem, ma ezt alapvetően másképpen gondolom – ezt önkritikusan be kell ismerjem. Néhány éve az érdekvédelemről készítettem egy tanulmányt a Civil Szemle folyóirat számára, s abban már ezzel a megváltozott szemlélettel foglaltam össze következtetéseimet. Most ennek az érdekes vitának a kapcsán elővettem az akkori írásomat, s megosztom az olvasókkal ennek a gondolatmenetnek egy részét:

„…Ahhoz, hogy valódi társadalmi beleszólás történhessen, hogy kihagyhatatlan legyen a helyi közösség, a nonprofit szervezetek meghallgattassanak: erős és életképes civil társadalomra lenne szükség. Schoenberg szerint „Az életképes helyi közösség az, amelyikben a lakosok együttműködnek annak érdekében, hogy a legkülönbözőbb szempontú hatással legyenek a helyi társadalom szabályaira; amelyikben a lakosok a közösségi életre vonatkozó célokat tűznek ki maguk elé és amelyikben az emberek képesek is e célok magvalósítására.”

Ez a megfogalmazás már közvetlen utalás arra, hogy a viszonyok alakítása, a szabályok, intézkedések ellenőrzése és befolyásolása, a részvétellel megvalósuló beleszólás alapvető szempontja az életképes társadalomnak. Máshogyan fogalmazva: ezeknek a hiánya az életképtelen civil társadalom egyik legfőbb magyarázata.

Így értelmezve, ezek a hatások: az érdekvédelem, az érdekérvényesítés és az ellenőrzés, a kontrol lehetősége – olyan társadalmi szükségletek, amelyek a civil társadalom talán legegyedibb és tipikusabb funkciói…

Gyakori, hogy a politikai függetlenség demonstrálására a politikamentességet fogalmazzák meg elvárásként a civil társadalomtól, s azon belüli nonprofit szervezetektől. Mit is jelentene ez a politikamentesség? Normális körülmények között a társadalom politikai folyamataiban különböző szereplők közreműködnek. Közöttük vannak a politikai pártok és a civil szervezetek, s az utóbbiaknak a különféle koalíciói is. Ebben a virtuális térben küzdenek egymással érdekartikulációban és célok, eljárások, cselekvési utak kimunkálásában; prioritások meghatározásában, döntések meghozatalában, források elosztásában ezek a szervezetek. Egyezkedések és mérlegelések zajlanak, konfrontációk, koalíciók, viták, konszenzusok születnek és nyomással kialakított döntések e társadalmi térben. Ha erről a terepről kivonulnak a civil szereplők, akkor ott nélkülük már nem lesznek jelen az általuk képviselt érdekek, megoldások, prioritások, kezdeményezések sem. Ám a szervezetek által hátrahagyott, kiürülő teret azonnal elfoglalják a nagy érdekérvényesítő hatással és többnyire hasonló mértékű mohósággal rendelkező politikai pártok; azaz tulajdonképpen átadnák a függetlenség látszatát kelteni kívánó szereplők a pártpolitikának a részérdekek egyoldalú érvényesítése számára a terepet, így távozásukkal valójában éppen a függetlenség és a társadalmi ellenőrzés esélyét viszik ki a politikai mezőből. Tehát az álságos politikamentesség hangsúlyozásával éppen ellenkezőleg: fontos – erőteljesebben fogalmazva nélkülözhetetlen a jelenlétük a watchdog, az „őrkutya” szerep betöltéséhez. Nélkülük felborul a társadalmi egyensúly. A civil társadalom erősségének egyik legfőbb feltétele ez a szerep!

Ugyanakkor a politikai pártok legelvetemültebb magatartása is ehhez a helyzethez kapcsolódik: mikor gyakorlati érveik és valódi szakmai válaszaik bizonyos érdekérvényesítési folyamatokban elfogynak – néha ez egészen korai állapotban szokott bekövetkezni -, úgy próbálják hatástalanítani a civil kezdeményezések jelentőségét, hogy „behúzzák” azokat a pártpolitikai és ideológiai színezetet jelentő mezőkbe (tehát átszínezik őket), s e kezdeményezések függetlenségét megkérdőjelezve politikai riválisaik „köpönyegéből kipattant” kezdeményezéseknek titulálják azokat. Így már nem is szakmai érvekkel, hanem pártpolitikai megbélyegzésekkel kell ezután az ilyen civil társadalmi kezdeményezéseknek megvívniuk.

A bevezetőben idézett Vaclav Havel írására ismét visszatérve: „Egyes politikusok így érvelnek: Az emberek minket választottak, akaratukat nyilvánították, hogy mi kormányozzunk. Aki ezen változtatni akar, az a képviseleti demokrácia ellen intéz támadást. A javak szociális újraelosztása az állam feladata, és nem is engedhető meg szerepkörének zsugorítása ezen a téren. Aki központi ellenőrzéstől mentes párhuzamos struktúrákat akar teremteni vagy támogatni, az magát a parlamenti demokráciát kérdőjelezi meg…”

Péterfi Ferenc

A képet Jankó Attila készítette és megtalálható a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.