Hozzászólás a NIOK Vitájához a “civil” fogalmáról

Hozzászólás a NIOK Vitájához a “civil” fogalmáról

 

Bíró Endre Nonprofit Szektor Analízis (EMLA, 2002) c. könyvének definícióiból kiindulva a civil szervezet definíciójának négy elemét lehet elkülöníteni.

1. elvi alapok (képviselt, követett értékek)
2. az értékek megvalósításának, elérésének eszközei, célkitűzések
3. megkülönböztetés, függetlenség a társadalom más szektoraitól
4. formai jegyek (résztvevők, tevékenységek, spontán szervezettség stb.)

Ez egy többszintű definíció, a legfelső szintjén értékek, nyilvánvalóan társadalom szempontjából pozitív értékek szerepelnek. Ez mindjárt egy kis magyarázatra szorul. Bíró Endre elemzése alapvetően jogi szemléletű volt (alcíme is az volt, hogy „a civil szervezetek jogi környezete Magyarországon”), a jogi szabályozás, az egyesületi jog szempontjából pedig nagyon nem mindegy, hogy az alkotmány erejével (egyesüléshez való jog), az egyesületi jog szerteágazó jogosítványaival, támogatási formáival (pl. kedvezőbb adózási, vállalkozási szabályok) milyen szervezeteket rendel támogatni a jogalkotó. Ehhez szorosan kapcsolódik a második szint, az értékek megvalósításának eszközrendszere is.

E rendszerben szemlélve megállapíthatjuk, hogy a nemzetközileg is legelterjedtebb definíciós megközelítés, a „nonprofit-nonpartisan” meghatározás tipikusan 3. szintű elnevezés, nem az elvek vagy a célok alapján, hanem a társadalom a két vezető társadalmi szektorától való elhatárolás alapján áll. Ez persze valóban rendkívül fontos, az elnevezés rávilágít arra, hogy történelmi fordulóponton vagyunk, amikor az állam és a gazdaság mellett egy harmadik szektor is helyet követel magának a társadalomban. Ha mégis maradunk a 3. szintű elnevezésnél, akkor egy pozitív megközelítésű elnevezés lenne jobb (pld. alternatív szektor) vagy ha a negatív elemet is megtartjuk, akkor legalább jó lenne összevonni a két elhatárolásra, tagadásra utaló jelzőt (pld. független szektor). Mindez persze csak gondolatkísérlet, a bevett, vagy legalábbis ismerős két kifejezést természetesen nem könnyű és talán nem is szabad újra cserélnünk.

A rendszer személetű definíciókészlet alapján arra is kísérletet tehetünk, hogy most már konkrétan felrajzoljuk, ki a civil-nonprofit és ki nem. Nyilván számos határesettel találkozunk majd, az a most következő vitasorozat, illetőleg egy későbbi politikai döntés kérdése lehet majd, hogy pontosan hol húzzuk meg a határokat. Mindenesetre le kell szögezni azt, hogy a civil szervezetnek minősülés még ebben az értékszempontokat is tartalmazó definíciós rendszerben sem jelent Kossuth díjat, illetőleg azoknak a szerveződési formáknak sem kell elbujdosniuk szégyenükben, amelyek kívül rekednek a definíción. Jogi, szakpolitikai megfogalmazásban: a nem civil szerveződések társadalmi hasznát is el kell ismerni, meg kell teremteni a bennük rejlő lehetőségek minél teljesebb kibontakoztatásának intézményi, költségvetési feltételeit és támogatni kell őket a célszerűség és a lehetőségek határain belül.

Elhatárolásokat lehet tehát tenni a szervezetek által képviselt elvek és értékek, de akár a jellemző szervezeti formák alapján is. A nonprofit-nonpartisan dimenzió kiemelkedő szerepét talán indokolttá teszi, hogy rendkívül pontos elhatárolást tesz lehetővé a különböző szervezettípusok között. A „mi a civil?” kérdés gyakorlati (földhözragadt, induktív) megválaszolásakor mindenképpen érdemes felvennünk, az állami – civil és a forprofit – nonprofit dimenziókat:

Az egyes szervezeti formák jogi elnevezése természetesen változó, de a tartalmuk a korábban bevett kifejezések alapján talán jobban megfogható. Ezt a koordináta rendszert mindenképpen mozgatható formában kellene bemutatnunk, mert a rápillantás után néhány másodperccel a legtöbb olvasónak már mozdulna a keze, hogy egyeseket áthelyezzen, odébb toljon…

Néhány magyarázkodó szó. Az önkormányzatok egyes esetekben, a „népképviseleti” funkcióik alapján az állam többi összetevőjénél egy kissé „civilebbek”. A környezeti hatásvizsgálati jog például az önkormányzatok képviselő testületeit a tervezett beruházások véleményezése szempontjából egy sorban kezeli a társadalmi szervezetekkel.

A szűkebb értelemben vett civil-nonprofit társadalom is egyre differenciálódik. A jogi forma nélküli helyi közösségek, lakossági csoportok mellett feltűnnek olyan magánszemélyek („individuális civil”), akik a közösségek ügyeibe beleszólást kérnek, úgy, hogy eközben senkihez sem kívánnak csatlakozni. A modern információs technikák az ilyen individuális résztvevők jelentőségét megnövelik. Hirtelen Melocco Miklós az újságok kiváló felkészültségű állandó levelezője jut eszembe, mint példa, de a környezetvédelem területén is ismerünk olyan „magányos harcosokat”, akik mintegy „egyszemélyes NGO” ügyeket indítanak el, változásokat harcolnak ki, embereket, közösségeket, hatóságokat győznek meg stb. Nyilvánvaló, hogy a jognak nem sokat kell (szabad) kezdenie ezzel a jelenséggel, mégis, a civil-nonprofit rendszer velük teljes.

Az egyesület-alapítványi forma is tovább osztható az un. mainstream és grassroots (informális) szervezetekre. Előbbiek általában országos szinten, állandó alkalmazottakkal, jó felszereltséggel, pénzügyi és szakértői háttérrel rendelkeznek, utóbbiak általában helyi, alkalmi társulások, többnyire állandó alkalmazott és különösebb infrastruktúra nélkül, akik jogi formához csupán ügyük könnyebb előre vitele végett folyamodnak.

Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy az egyes szervezeti formák világos, egyértelmű elkülönítése, meghatározása és önálló jogi szabályozása nem bármelyikük hátrányos megkülönböztetését szolgálná, hanem azt, hogy mindegyik a lehető legjobban tudja betölteni azt a rendeltetését, amire az adott forma éppenséggel a legalkalmasabb.

Fülöp Sándor

A cikk Kuti Éva vitaindító cikkére reagál, amit elolvashat itt.

A képet innen vettük a fortepan.hu-ról. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.