Vitatér 2013-2014 – Búcsú

http://vita.nonprofit.hu/wp-content/uploads/2014/10/vitater-zaro.pngVitatér 2013-2014 – Búcsú

 „Beszélgessünk. Kezdjük el. Nem olyan nehéz ez, és néha mégsem sikerül. Nyissunk a megnyilvánulásoknak utat. Saját teret: vitateret.” Ezekkel a szavakkal indította útjára a NIOK Alapítvány 2013 áprilisában a Vitateret, ami most, másfél év után búcsúzik. Célunk egy olyan online és offline tér létrehozása volt, ahol közpolitikai kérdésekről beszélgethetünk, vitázhatunk egymással mi civilek, állampolgárok. Azt láttuk magunk körül, hogy bár nap, mint nap találkozunk Magyarországon a társadalmi és a gazdasági válság tüneteivel még sincsenek olyan fórumok, ahol vitázhatnánk egymással megoldási javaslatainkon. Ahol megoszthatnánk, értékelhetnénk javaslatainkat, gondolatainkat és inspirálhatnánk egymást a beszélgetés és a vita eszközeivel. Sőt azt is láttuk és látjuk ma is, hogy hazánkban a vitának nincs igazán kultúrája. Így a közpolitikai kérdésekről való beszélgetéseken túl kimondatlanul is hozzá szerettünk volna járulni ennek a kultúrának a fejlődéséhez. Hisszük, hogy az értelmes vitáknak mindig, mindenhol helyük kell, hogy legyen. Egymás meghallgatásával, az érveink és véleményeink ütköztetésével még jobb megoldásokhoz juthatunk, vagy egyszerűen „csak” gazdagíthatjuk világlátásunkat.

Az elmúlt másfél év során rendezett számos vitán sokszor éreztük úgy, hogy sikerül mindaz, amit célul tűztünk magunk elé, de voltak olyan alkalmak, amikor azt éreztük, hogy kudarcot vallottunk. A vita érdekében, amelynek része a kritika és az önkritika is, muszáj, hogy számot vessünk a sikeres pillanatokon túl ezekkel is. Talán az egyik legérdekesebb, és legtanulságosabb része az elmúlt időszaknak azok a beszélgetéseink voltak, amiket fiatal egyetemistákkal folytattunk arról, hogy számukra miért ijesztő a vita fogalma, egy rendezvényen való jelenléte. Elmondásuk szerint egész eddigi életükben azzal találkoztak, ahhoz voltak szokva, hogy valaki frontális módon előadja, megmondja, hogy mit kell erről, vagy arról gondolniuk, hogy mi az, ami igaz és mi az, ami hamis. A saját véleményük kifejtésére, végiggondolására teret eddig nem igazán kaptak, és ijesztő a számukra, ha valaki azt várja tőlük, hogy kifejtsék azt. Arról nem is beszélve, hogy voltak olyan felvetett témák, amikről úgy érezték jobb, ha nem beszélünk, mert akár csak a felvetésükkel is bajba sodorhatják magukat. Számunkra pedig az volt az ijesztő, hogy ilyesmit hallunk. Hiszen addig nem tudunk elkezdeni beszélgetni, vitázni velük a felsőoktatásról, a jövőjükről, amíg számukra az a kérdés, hogy egyáltalán megnyilvánulhatnak-e. Időbe telt számunkra míg megtaláltuk a megfelelő formát ahhoz, hogy csökkentsük bennük a félelmet és növeljük a bátorságot. Amíg elhitettük, azzal, hogy egymás gondolatait, javaslatait bíráljuk nem egymás személyét bántjuk.

Abban a pillanatban, hogy változtattunk a „hagyományos” formán (meghívunk szakértőket, akik az adott témában kifejtik a véleményüket, majd pedig kezdődhet a vita) beindult a dolog. A kicsit játékosabb, „tréning-szerűbb” forma, ahol nincs jelen szakértő, aki előzetesen elmondaná a véleményét, feloldotta a félelmét, megtörte a hallgatását ennek a korosztálynak. Így végre megtudhattuk, hogyan is látják ők: mit ér a diplomájuk; milyen Miskolcon tanulni, hol látják a jövőjüket, itthon vagy külföldön; hogy mit gondolnak, miért törtek előre a szélsőségesek az Európai Unióban és veszélyesnek gondolják-e ezt a folyamatot. Minden vitáról írtunk összefoglalót, ezért nem érdemes elismételni az elhangzottakat. Azt azonban érdemes hangsúlyoznunk, és még számtalan fórumon elmondanunk, hogy figyeljünk oda, hallgassuk meg, csökkentsük a félelmét ennek a generációnak, mert fontos dolgokat mondanak, mert látnak, gondolkoznak és javaslataik vannak nem csak a saját helyzetükre vonatkozóan.

A „hagyományos” formában lezajlott viták során is fantasztikus résztvevőkkel, szakértőkkel, vitázókkal találkoztunk. Megtudhattuk például, mert lelkes aktivisták megosztották velünk, hogy hogyan működik, mire jó az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK). 2015-ben napirenden van az EPK szabályozásának módosítása, „fontos lenne, hogy EPK szervezők, polgárok, civilek és a nemzeti, európai intézmények közösen dolgozzanak ki javaslatokat ebben a folyamatban”, amihez reményeink szerint ez a vita is hozzá tudott járulni. A Vitatér első témája pedig azokat a kérdéseket járta körül, hogy Ki a civil? Mi a civil?. Heves és fontos vita zajlott erről az ELTE Társadalomtudományi Karán. Ironikus módon, másfél évvel a program indulása után kevés kérdés van, ami ennyire aktuális lehet ma Magyarországon. Talán, ha többször beszélgetnénk, vitáznánk, arról, hogy mit jelent a civil társadalom, mit jelent civilnek lenni, hogy mindez miért annyira fontos – főképp egy olyan országban, ahol még mindig azt tanuljuk, mit is jelent a demokrácia -, akkor talán ma nem a létezésünk miatt kéne aggódnunk, hanem a programjainkon, a javaslatainkon, a pozíciónkon vitázhatnánk érdemi módon.

A másfél év alatt rendezett vitákból mi mindig gazdagabban tértünk haza, amiért minden résztvevőnek, segítőnek köszönettel tartozunk. A program búcsúzik, de reméljük, hogy a beszélgetés, a vita folytatódik.