Mit ér a Te diplomád?

Mit ér a Te diplomád?

Miért jelentkeztetek az egyetemetekre, főiskolátokra? Hol képzelitek a jövőtöket, itthon vagy külföldön? Mit ér a diplomátok, ha magyar?

A Vitatér július 15. és 20. között az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján (EFOTT) járt. Az idén Miskolcon megrendezett fesztivál kiváló helyszín volt számunkra ahhoz, hogy kötetlenül tudjunk beszélgetni, vitázni a fiatalokkal diplomájuk értékéről, jövőre vonatkozó terveikről.  Számos tudományos rangsor, mérce igyekszik meghatározni egy diploma értékét, mi azonban most nem voltunk kíváncsiak a különböző elméletekre, csak a fesztiválozók saját tapasztalatira. Hogy minél felszabadultabban tudjunk beszélgetni hátra hagytuk a Civil Téren kapott helyünket, és a fesztivál területét körbejárva szólítottuk meg a sátraik előtt heverésző, ellazult fiatalokat, akik nyitottan és nyíltan osztották meg velünk kétségeiket, elképzeléseiket végzettségükkel és jövőjükkel kapcsolatban.

Első beszélgetésünk alkalmával a Miskolci Egyetem egy kulturális antropológia szakos hallgatójával találkoztunk, aki bár nagyon szereti azt, amit tanul, még sem tudja pontosan, mit is ér a diplomája. Ha a jövőbe tekint, akkor a félelem és bizonytalanság érzései uralkodnak el rajta. Bár úgy érzi, hogy az elmúlt évek során számára hasznos dolgokat tanult, azt még sem látja mi lesz, ha kézhez kapja a diplomáját. Biztos tervei között szerepel, hogy elmegy Hollandiába nyelvet tanulni és dolgozni. Hasonló érzésekről számolt be barátnője, aki Miskolcon, anglisztika szakon végzett. Ő már egy éve Franciaországban szobalányként dolgozik egy hajón. Az egyetemen megszerzett nyelvtudása segítette a munkához, de ha újra kezdhetné, nem ezt a szakot választaná, valami olyat keresne, ami hozzásegíthetné ahhoz, hogy itthon tudjon elhelyezkedni. A jövő számára is bizonytalan, félelemmel teli. Velük ellentétben két informatika-matematika szakon végzett és egy gépészmérnök hallgató már sokkal reményteljesebben látja a jövőjét. Mindkét informatikus úgy érzi megérte diplomát szerezni, értékes tudást szereztek az egyetemen, amivel viszonylag gyorsan el is tudtak helyezkedni. A miskolci gépészmérnöki kar hallgatója, azt látta, hogy a már végzett ismerősei körében mindenki három hónapon belül el tudott helyezkedni, ráadásul a miskolci mérnök szaknak jó a megítélése a magyarországi munkaadók körében. Mindezek miatt nem tekint félelemmel a jövőbe, sőt kifejezetten optimista, nem érzi úgy, hogy egyszer majd el kellene mennie itthonról, de nem is szeretne.

Szerencsénk volt, mert a fesztiválon olyan fiatalokkal is tudtunk beszélgetni, akik szakmunkás végzettségűek. Az egyik megkérdezett szakácsként dolgozik és elmondása szerint ötször jobban keres egy diplomáshoz képest, ezért soha nem érezte hiányát egy diplomának. Úgy gondolja, ha valaki jó szakmunkás, akkor biztosan el tud helyezkedni, meg tud élni Magyarországon. Egy másik fesztiválozó az érettségi megszerzése után elvégzett egy két hónapos fúrómechanikai tanfolyamot, és azóta is az itt megszerzett tudásából él. Úgy érzi, hogy nem hiányzik az életéből a diploma, mert biztos állása, egzisztenciája, tudása van. A diplomás ismerőseinek a helyzetét nehezebbnek találja sajátjánál, mert szerinte a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük során nem a végzettségük, hanem a kapcsolati tőkéjük számít.

A mini interjúink során reprezentatívnak nem tekinthető következtetésekre jutottunk. Azt vettük észre, hogy a bölcsész szakos hallgatók sokkal bizonytalanabbul látják a jövőjüket, a végzettségük értékét, mint „reál” szakos társaik, ráadásul az is meglepő volt, hogy a fiatalok számára a diploma nem feltétlenül, minden körülmények között számít értéknek. A külföldön való tanulás és munkavállalás lehetősége mindenki számára felmerült valamilyen formában, de véglegesen senki nem menne el, és az is kétséges volt számunkra, hogy mennyire látják a megkérdezett fesztiválozók reálisan egy ilyen választás költségeit.