Radikálisok az Európai Unióban – Esemény beszámoló

http://vita.nonprofit.hu/wp-content/uploads/2014/09/radikalisok-az-unioban-1.jpghttp://vita.nonprofit.hu/wp-content/uploads/2014/09/radikalisok-az-unioban-1.jpghttp://vita.nonprofit.hu/wp-content/uploads/2014/09/radikalisok-az-unioban-1.jpgRadikálisok az Európai Unióban – Esemény beszámoló

 

Mi lehet az oka a szélsőséges pártok erősödésének az európai parlamenti választásokon? Tekinthetjük ezt a trendet az EU integráció kudarcának, vagy a radikálisok jó eredményei pusztán a nemzeti szintű politikai erőviszonyokat tükrözik?

A Széchenyi István Szakkollégium nyári táborában rendezett újabb Vitatér eseményen két meghívott szakértőnkkel, Balázs Zoltánnal, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanárával és Paár Ádámmal, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjével, valamint a résztvevőkkel közösen kerestük a válaszokat a fenti kérdésekre. De még mielőtt meghallgattuk volna a szakértői véleményeket két kisebb játékra invitáltuk a hallgatókat. Először azt kértük tőlük, hogy készítsék el az Európai Egyesült Államok térképét, szabadon rendelkezve az egyes országok felett. A facilitátorok által kialakított[1] három csapat meglepő eredményekre jutott:

Az első csapat három szempont mentén hozta meg a döntését: kinek mennyi pénze van, kinek mekkora az „arca” és, hogy ki mennyire versenyképes. Ezek alapján jutottak arra, hogy Németországnak és „csatlósainak”, (a csatlósok közé értve Magyarországot), valamint Norvégiának és Svájcnak feltétlenül benne kell lennie az Európai Egyesült Államok közösségében.

A második csoportnak az volt az alapvetése, hogy Németországnak és Magyarországnak kötelező jelleggel benne kell lennie a közösségben, de azzal kapcsolatban már vita volt közöttük, hogy Portugáliával mit kezdjenek. Végül arra jutottak, hogy Portugáliát anyagi helyzete miatt nem veszik be, viszont pont anyagi helyzetük miatt Svájcot és Norvégiát igen.

A harmadik csoport, előjáróban kikötötte, hogy a mostani tagokból választanak és közülük is csak azokat veszik be a közösségbe, akik a legkevésbé „széthúzóak gazdasági értelemben”. A felsorolásból Magyarország kimaradt, mivel szerintünk még most, 2014-ben sem elég érett a csatlakozáshoz.

 

radikalisok-az-unioban-3

Majd, egy kisebb „közvélemény” kutatást végeztünk a diákok körében. Három állítást fogalmaztunk meg az euroszkeptikus pártok előretörésének okaival kapcsolatban, a hallgatókat pedig arra kértük, jelezzék, mennyire értenek ezekkel egyet. Az állítások a következőképpen hangzottak: 1. „A szélsőséges pártok előretörésének az okait a világgazdasági válságban kell keresnünk.” 2. „A szélsőséges pártok előretörésének az okait a helyi politikai elit tehetetlenégében kell keresnünk.” 3. „A szélsőséges pártok előretörésének az okai az EU-val szembeni ellenérzések”. A reprezentatívnak egyáltalán nem tekinthető kutatásunk szerint leginkább a gazdasági válsággal magyarázható a szélsőségesek erősödése, és legkevésbé az EU-val szembeni szkepticizmussal.

 

Mindezek után tértünk rá az előadók vitájára, amely azzal a kérdéssel vette kezdetét, hogy vajon a szélsőségesek előretörését az európai parlamenti választásokon mennyire kell komolyan vennünk, mekkora jelentőseget kell tulajdonítanunk ennek a tendenciának. Paár Ádám szerint semmiképpen sem szabad alábecsülnünk ezt a tendenciát és a benne rejlő veszélyeket, de az reményre adhat okot, hogy a közeljövőben biztosan nem fognak egyesült erővel fellépni az Európai Parlamentben. Ennek oka a pártok között meghúzódó ideológiai különbségek.[2] Paár példaként említette a Holland Szabadság Pártot és a Jobbikot. Míg a holland párt libertariánus filozófiát vall, Izrael és Amerika barát, nem támadja a kapitalizmust és a fennálló holland politikai rendszert sem kritizálja, addig a Jobbikra mindennek az ellenkezője igaz. Szerinte a szélsőséges pártok mind elhatárolódnak egymástól, így nem jelentenek igazi veszélyt az Európai Unió létére, ettől függetlenül azonban a jelenség semmiképpen sem bagatellizálható.

Balázs Zoltán egyetértett Paárral, abban, hogy nehéz lenne ezek között a pártok között valamiféle egyesülést elképzelni, de egy közös pontot azért kiemelt, szerinte mindegyikükre igaz, hogy az EU intézményrendszerét valamilyen formában kritizálják. Úgy látja, hogy az emberekben a gazdasági válság hatására kialakult bizonytalanság érzése erősíthette meg a szélsőségeseket. Erre szerinte az is bizonyítékként szolgálhat, hogy nem csak az európai uniós országokban, hanem például Svájcban és Norvégiában is megerősödtek ezek az irányzatok.

Mindkét szakértő egyetértett abban, hogy a nemzetállami kormányok teljesítményét, működését inkább kritizálják a szélsőségesek, mint az EU működését. Paár szerint fontos látnunk, hogy Hollandiában, Nagy-Britanniában és a skandináv országokban, a bevándorlási politika rendezetlensége elindított egyfajta kritikát a toleranciával és a multikulturalizmussal szemben. Európában ennek a tendenciának a legnagyobb vesztesei a szocialista és a szociáldemokrata pártok, mivel nem tudják, hogyan reagáljanak az újfajta globális kapitalizmusra, hogyan kezeljék a migráció kérdését, ugyanakkor ne kerüljenek egy platformra a szélsőjobboldallal. Balázs Zoltán felhívta a figyelmünket továbbá arra, hogy ha megkérdeznénk egy átlagos magyar polgárt arról, hogy az egyes pártok hogyan viszonyulnak az Európai Unióhoz, nagy valószínűséggel tudna válaszolni, de ha azt kérdeznénk tőle, hogy a pártok hogyan viszonyulnak az EU integrációjához, arra már nem valószínű. Az előadók szerint az európai parlamenti választás belpolitikai szemüvegen keresztül eldöntött választás. A szélsőséges pártok előretörése az európai parlamenti választásokon, tehát itthon és külföldön egyaránt nemzetállami problémákra való reakcióként értékelhető.

radikalisok-az-unioban-2

Végül arra a kérdésünkre, hogy ők elképzelhetőnek tartanák-e a közeljövőben egy Egyesült Európai Államok létrejöttét, mindketten határozott nemmel feleltek, szerintük „erre még semmiképpen sem érett meg Európa”.

 

[1] A játékok facilitátorai Oprics Judit, Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány program vezetője, társadalmi részvétellel és érdekképviselettel foglalkozó szakember, Jacsó Annamária, Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány program vezetője, Miskolci Egyetem 2013-ban végzett közgazdász hallgatója, Tanító Zsófia, Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány szerkesztői munkatársa, filozófia tanár és szociológus voltak.