Mit ér a diploma, ha miskolci? – Esemény beszámoló

http://vita.nonprofit.hu/wp-content/uploads/2014/05/miskolc_beszamolo_nagy.jpghttp://vita.nonprofit.hu/wp-content/uploads/2014/05/miskolc_beszamolo_nagy.jpgMit ér a diploma, ha miskolci? – Esemény beszámoló

 

Mit ér a diploma, ha miskolci? Mitől jó egy egyetem? Attól, hogy „jó” tanulók járnak oda, vagy attól, amit az egyetem hoz ki a hallgatóiból? Netán a tananyagtól, a „jó” körülményektől, az összetartó közösségtől, az egyetem által képviselt sajátos szellemiségtől, a tanároktól? Mi a titka Miskolcnak, hogy az ország egyik legerősebb felsőoktatási intézményének tekintik? Miért jelentkeztetek ide, és hol képzelitek a jövőtöket, itthon vagy külföldön?

Eltérően az eddigi Vitatér által rendezett beszélgetésektől most nem szakértőkkel kerestük a válaszokat a fenti kérdésekre, hanem a hallgatók szubjektív véleményére voltunk kíváncsiak. Ezért május 15.-én a Miskolci Egyetemi Napok keretén belül a miskolci AIESEC és a Hantos Elemér Szakkollégium hallgatóival közösen műhelymunkára* invitáltuk az egyetem hallgatóit.

Miközben készültünk az eseményre a sajtóban és az interneten megjelenő információk alapján ellentmondásos kép alakult ki bennünk a Miskolci Egyetemről. Azon gondolkodtunk, hogy vajon rájövünk-e Miskolc titkára. Miért tekintik az egyik legerősebb egyetemnek, miközben a statisztikák nem sok jót ígérnek? (Erről bővebben itt írtunk: http://vita.nonprofit.hu/?p=1517). Azért, hogy válaszokat kapjunk a kérdéseinkre a kötetlen beszélgetésen túl szerepjátékot játszottunk a hallgatókkal. Két csoportot alakítottunk, az egyik csapat azt a feladatot kapta, hogy képzeljék el, miként, milyen érvekkel, győznének meg középiskolás hallgatókat arról, hogy a számos felsőoktatási intézmény közül a Miskolci Egyetemet válasszák. A másik csapatot arra kértük, hogy egy rövid időre bújjanak az egyetem vezetőinek a bőrébe, és érveljenek az Oktatásért Felelős Államtitkárság vezetőinek arról, hogy miért van szüksége az egyetemnek a jövőben több állami támogatásra. Mindkét szerepjátékból sok mindent tanultunk az egyetem helyzetéről.

A középiskolások meggyőzésében két legfontosabb szempontként a „Selmeci hagyományok” és a különleges adottságokkal rendelkező egyetemi campus szerepelt. A diákok a hagyományokra épülő rengeteg bulit, közösségi programot, a campus családias légkörét, jól felszereltségét hangsúlyozták. A rengeteg féle buli felsorolásán túl természetesen szakmai érvek is elhangzottak. A Miskolci Egyetem erősségeiként szó esett a színvonalas, főképp a jogi- és bölcsészkar oktatói gárdájáról, az ingyenes nyelvtanulásról. A kivételes gyakorlati helyekről, mint pl.: a Bosch és a Wanhua-BorsodChem, amelyek most már ösztöndíjprogramot is indítottak az egyetemen. Azonban a legfontosabb érvük az egyetem mellett az volt, hogy míg egy budapesti intézményben a hallgató magára van hagyva, az individuális közegben nehezen talál barátokat és a tanárokkal való kapcsolata is távolságtartóbb, addig Miskolcon az egyetemi évek végére óriási kapcsolati tőkére lehet szert tenni, ami nem csak a személyes életünk színvonalát emelheti, hanem az álláskeresés során is nagy segítségünkre lehet.

miskolc_2

Miután meghallgattuk az előnyöket betekintést kaptunk abba is, melyek azok a területek, amelyek még fejlesztésre szorulnak az egyetemen. A vezetők bőrébe bújt hallgatók leginkább arra kérnének több pénzt, hogy nemzetközileg elismert oktatókat hívjanak akár hosszabb időre is az egyetemre, amivel segíthetnék a hallgatók nyelvtanulását és tágíthatnák szakmai-horizontjuk. Mindezeket ugyanakkor az ösztöndíjprogramok kiterjesztésével is erősítenék. Fontosnak tartják még a tananyagok korszerűsítését, az egyetemi könyvtár idegen nyelvű szakirodalmának bővítését, valamint a már meglévő hagyományok mellé újabbak teremtését. És ha már a döntéshozókkal tárgyalnak, akkor kísérletet tennének arra is, hogy lebeszéljék őket a tandíjról.

Utolsó feladatként megkértük a résztvevőket arra, válasszanak melyik az az irány, amit a Miskolci Egyetem számára követendőnek ítélnek. A két irányt a következő szavakkal jellemeztük: „Hagyomány és közösség”, „Tudásközpont és haladás”. Bár mindkettő mellet fontos érvek hangzottak el, mint például, hogy a miskolci régió számára mennyire hasznos lehetne, ha az egyetem tudásközponttá válná, vagy, hogy az országban egyedülállóak a „Selmeci közösségi hagyományok”, ezért fontos, hogy tovább ápolják őket. A konklúzió mégis az volt, hogy az innovációt és a már meglévő hagyományokat együttesen kell erősítenie az egyetemnek.

A műhelymunka végére, biztosan tudtuk, hogy visszatérünk Miskolcra, a diákok nyitottsága, rátermettsége, véleményformálási képessége meggyőzött minket arról, hogy ebben a szellemben kell tovább folytatnunk a vitát a felsőoktatásról.

 

* A műhelymunka facilitátorai Oprics Judit, Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány program vezetője, társadalmi részvétellel és érdekképviselettel foglalkozó szakember, Jacsó Annamária, Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány program vezetője, Miskolci Egyetem 2013-ban végzett közgazdász hallgatója, Tanító Zsófia, Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány szerkesztői munkatársa, filozófia tanár és szociológus voltak.