Miskolci egyetemistákat kérdeztünk arról, mit ér a diplomájuk

Miskolci egyetemistákat kérdeztünk arról, mit ér a diplomájuk

 

Interjúink szereplői kitalált személyek, ő is.

Borbála minőségbiztosítási- és logisztikai mérnök szakon végzett a Miskolci Egyetemen, jelenleg külföldön végzi szakmai gyakorlati idejét. Őt olvasva, az ember nem akar más egyetemre menni csak és kizárólag a miskolcira: „Számtalan élménnyel lettem gazdagabb, amit biztosan nem kaphattam volna meg egy olyan másik egyetemen, ahol a Campus egyes épületei egymástól távol állnak, ezáltal megakadályozva a különböző karokon tanuló hallgatók napi találkozását, egymás szekálását! Imádtam ezt a környezetet, a sok vadbarmot, akik körülvettek az öt év során!

Ha a miskolci diploma megszerzését követően bármennyivel is tovább tartana elhelyezkedni, azt mondom, ne keseredj el! Neked annyival is több időd marad a barátaiddal, a haverokkal lenni, mert neked lesznek.”

Vitatér: Miért jelentkeztél Miskolcra?

Borbála: Ezt a kérdést hét éve próbálom magamnak is megválaszolni, de valahogy mindig ahhoz a naphoz kanyarodom vissza, amikor a Miskolci Egyetem volt gépészmérnök dékánját, Dr. Döbröczöni Ádámot először hallottam beszélni az egyetemről, illetve a Gépészmérnök Karról. A belőle áradó őszinte szeretet a szakmája és a hallgatói felé felkeltette az érdeklődésemet, és hamarosan meg is győzött arról, hogy mindenképpen szeretnék tagja lenni egy ilyen közösségnek. Persze Dékán Ùr elhúzta a mézesmadzagot előttünk nem csak a kereseti lehetőségek, illetve a szakmai téren szerezhető sikerekkel kapcsolatban, hanem a remek „párválasztási” lehetőségekkel is. Az elmúlt hét év távlatából nyugtázhatom, hogy, ha a párválasztásomat nem is, de az azóta megélt kalandok nagy részét ennek az egyetemnek köszönhetem. Bárki kérdezi a válaszom mindig ugyanaz: imádtam miskolci egyetemistának lenni!

Vitatér: Mit adott neked a Miskolci képzés?

Borbála: Szakmai tudást, számtalan barátot, havert, ismerőst, magabiztosságot, határozottságot és elismertséget.

Vitatér: Mivel foglalkozol most?

Borbála: Jelenleg a külföldi szakmai gyakorlatom utolsó két hónapjában vagyok, amely felér egy nyolc órás munkahellyel. Mivel a cég szeretne főállásban alkalmazni, így nagy a kísértés, hogy az itt töltött 10 hónap után egy ideig még távol legyek a családomtól, barátaimtól, és itt vállaljak munkát.

Vitatér: Milyennek látod a Miskolci Egyetem minőségét, más egyetemekhez viszonyítva? Mit ér a diploma, ha miskolci?

Borbála: A szakmai képzés terén nem tudok különbséget tenni, nem tudom megítélni, mennyivel jobb, vagy rosszabb a Miskolci Egyetem minősége, mint egy fővárosié, mivel még nem voltam más egyetemnek a hallgatója. Ennek hiányát eddig még nem éreztem, viszont azt tudom, hogy én csak jókat tudok mondani a Miskolci Egyetemről.

Persze lehetnének egyes laborok felszereltebbek, egyes tananyagok korszerübbek, de kérdem én: hol makulátlan a képzés? Hol nincsenek nem odavaló, oktatásra nem alkalmas tanárok? Hol tudnak arra lehetőséget biztosítani, hogy minden hallgatóval akár külön-külön foglalkozzanak a személyes fejlődése érdekében? Hol tanulnak a diákok helyett az oktatók? És hol tudnak a hallgatóknak megfelelő mennyiségű hallgatói ösztöndíjat biztosítani?

Szerintem maga a Miskolci Egyetem, a Hallgatói Önkormányzata, a kollégiumok, a környezet, úgy ahogy van jó. Az egyetem a befejezetlen építkezésekkel, a hallgatói önkormányzat a hatalmas bulikkal – MEN, Kolimpia, stb.-, az egyedi hangulatú kollégiumok és a parkok a mókusokkal, a bazdmegmadárral, a fürdőzésre alkalmas szökőkútjaival egészen fantasztikus, egyedi légkört teremtenek.

Számtalan élménnyel lettem gazdagabb, amit biztosan nem kaphattam volna meg egy olyan másik egyetemen, ahol a campus egyes épületei egymástól távol állnak, ezáltal megakadályozva a különböző karokon tanuló hallgatók napi találkozását, egymás szekálását. Imádtam ezt a környezetet, a sok vadbarmot, akik körülvettek az öt év során.

Ha a miskolci diploma megszerzését követően bármennyivel is tovább tartana elhelyezkedni, azt mondom, ne keseredj el! Neked annyival is több időd marad a barátaiddal, a haverokkal lenni, mert neked lesznek, és ha két héttel később fogsz beállni a munka nagy mókuskerekébe, csak az jusson eszedbe, hogy te semmivel nem vagy kevesebb, semmivel nem tudsz kevesebbet, csak akik téged keresnek, és a te általad birtokolt értékeket, tapasztalatokat becsülik, azok vannak kevesebben.

 

* Mivel a megszólaló neve elhallgatását kérte, az interjúban kitalált név szerepel.