Itthon vagy külföldön tanuljak? – Esemény beszámoló

Itthon vagy külföldön tanuljak? – Esemény beszámoló

 

Milyen a magyar közoktatás? Mit tekinthetünk, nevezhetünk „jónak” a felsőoktatás különös univerzumában? Versenyképesek-e a magyar egyetemek nemzetközi viszonylatban? Egyáltalán, hol érdemes tanulni: itthon vagy külföldön?

A Vitatér felsőoktatásról szóló programsorozatának március 5.-ei beszélgetését Cohen Áron (Széchenyi István Szakkollégium) moderálta. A kérdésekre Medgyes Péterrel (ELTE nyelvpedagógiai tanszékének tanára, volt helyettes államtitkár), Reich Orsolyával (az Eltecon jelenlegi és a Princeton University egykori megbízott előadója, 2011/12 őszi félévében a Harvard Egyetem vendégkutatója), Szórádi Bencével (a 2013-as Év Vállalkozója, a Lednagyker webáruház alapítója, a februári Forbes címlap szereplője) és az érdeklődőkkel közösen kerestük a válaszokat. A vita hangvétele a résztvevők humora ellenére is pesszimista volt. Mindhárom meghívott előadó egyetértett abban, hogy a magyar közoktatás rossz állapotban van, az egyetemi szakokról alapvető kurzusok hiányoznak, a felsőoktatási intézmények a súlyos anyagi megvonások miatt nem tudnak javítani a minőségükön, és hogy sok esetben a különböző diplomák, nyelvvizsgák nem tükröznek valós tudást.

Közoktatás

Az esemény egy provokatív előadás meghallgatásával vette kezdetét, amelyben Losonc Csongor erősen bírálja a magyar köz- és felsőoktatás kioktató, lexikális tudásra építő, az egyéni képességeket, kreativitást figyelmen kívül hagyó módszerét. (Az előadás meghallgatható itt: http://www.youtube.com/watch?v=5PfIDZ2Bc1s.) Medgyes Péter a hallottakra reflektálva elmesélte, hogy a saját tizenkét éves fiának mindennap megpróbálja visszaadni mindazt, amit az iskola, a közoktatás elvett tőle. Szerinte a mai közoktatás a kreativitás kibontakoztatására nem ad lehetőséget. Ennek oka egyrészt, hogy a magyar oktatás poroszos hagyományai a lexikális tudást helyezik előtérbe a kreatív tudással szemben. Másrészt, a tanárok kontraszelektáltak, alulfizetettek, tehát nem a legtehetségesebbek választják ezt a pályát. Reich Orsolya a szerencsések közül valónak vallja magát, mert „különösebb sérülés nélkül sikerült átvészelnie azt a tizenkét évet, amit közoktatásnak hívnak nálunk”. Bármennyire is irritálónak találta Losonc Csongor előadását, egyetértett vele abban, hogy az iskolarendszerünk nem kíváncsi a közepes tanulók véleményére, és hamisan kategorizálja, minősíti a diákokat. Szórádi Bence szerint a köz- és felsőoktatás minősége nem az intézménytől, hanem a tanárok személyiségétől függ, hogy képesek-e a tanárok példát mutatni, inspirálni. Mindhárman egyetértettek Csongorral, abban, hogy a lexikális tudás kevésbé mérvadó, mint a kreatív tudás, hogy a magyar közoktatás jelenleg szinte semmi olyat nem nyújt a diákoknak, aminek köze van a való élethez, nem mutatja meg mit is csinál egy felnőtt, egyáltalán mit jelent az, felnőttnek lenni.

A magyar felsőoktatás versenyképessége, minősége

Medgyes Péter szerint a magyar egyetemek nem vonhatóak felelősségre a minőség és versenyképesség kérdésében, mivel az elmúlt négy év során egyharmaddal csökkentették a felsőoktatásra szánt összeget. Ha az anyagi feltételek adottak lennének, akkor azonban meg lehetne hívni a legjobb oktatókat, kutatókat. Reich Orsolya összehasonlításképp, megosztotta velünk, hogy a CEU-n a jelenlegi doktori ösztöndíj nettó 220 000 forint, ezzel szemben bármelyik másik magyar egyetemen egy tanársegéd fizetése nettó 110 000 forint, így tehát nem tartja véletlennek, hogy a hallgatók inkább nem választják az egyetemi pályát. Ugyanakkor a magyar felsőoktatást a közoktatással összehasonlítva jobbnak látja, mivel léteznek olyan szakok, amik nemzetközi viszonylatban is versenyképesek, bár emellett léteznek olyanok is, amelyek szinte használhatatlan tudást adnak. Szerinte nem lehet általános választ adni arra, hogy a magyar felsőoktatás versenyképes-e. „Ez a kérdés attól függ, hogy az embernek mi a célja az életben”. Szórádi Bence más szempontból vizsgálta a kérdést, egy állásinterjún nem veszi figyelembe az egyetemi végzettséget, mindig arra figyel, hogy egy adott feladatot hogyan tud megoldani a jelentkező. Szerinte a tudás nem csak az iskolapadban szerezhető meg.

Az egyetemek minőségének szempontjából mindhárman elengedhetetlennek tartják, hogy a diákokat tanulni, reflektálni tanítsák, hogy legyenek olyan oktatók, akikhez kérdésekkel fordulhatnak a hallgatók, és legyen olyan közeg, ahol a szembenálló nézetek összeütközhetnek. Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy ezeknek az elvárásoknak kevés szak felel meg ma Magyarországon.

Továbbtanulás: itthon vagy külföldön?

Medgyes Péter szerint, a magyar diákok kilencven százalékának anyagi és szociokulturális okok miatt nem adatik meg a választás szabadsága, számukra fel sem merül a kérdés: itthon vagy külföldön tanuljak. A kérdés csak az elit, a szerencsések számára nyitott. Véleménye szerint a továbbtanulás szempontjából nem léteznek nemzeti határok, „az Európai Unió tagjai vagyunk, és ezzel lehet és kell is élni. Az embereknek tehát nem feltétlenül kell itthon tanulnia.” Orsolya is egyetértett Péterrel abban, hogy a diákok legnagyobb részének a „lehetőséghorizontja” szűk keretek közé van szorítva, „sok mindenkiben még az álmok szintjén sem merül fel a külföldön való tanulás lehetősége”. Saját tapasztalatából kiindulva biztos abban, hogy a külföldi tapasztalat a képzettség és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés szempontjából egyértelműen számít. A feltett kérdésre azonban csak akkor tudhatjuk a választ, ha már tisztában vagyunk azzal, mi a célunk, kik is vagyunk. Szórádi Bence szerint a külföldi tanulmányok a nyelvtudás miatt egy állás megpályázásánál egyértelműen előnyt jelenthetnek, és önbizalmat is adhatnak a pályázónak. Ugyanakkor ma már számtalan egyetemről érhetőek el online kurzusok, a tudásért tehát nem feltétlenül kell külföldre menni.