Jövőnk a tét!

Jövőnk a tét!

 

A Szabad oktatásért! elnevezésű tűntetésen jártunk, ahol azt kérdeztük a résztvevőktől, hogy itthon vagy külföldön tanulnának-e tovább. Beszélgető partnereink többsége külföldön képzeli el jövőjét. Ti hogy látjátok, ti is inkább ezt az utat választanátok? Folytatása következik!

Középiskolás diákok szerveztek február 19.-én tüntetést a Szabad oktatásért!. (https://hu-hu.facebook.com/events/1394379910811735/) Demonstrációjuk célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a közelmúltban bevezetett közoktatási reformokra és azok káros hatásaira. Káros hatásnak tekintik többek között, hogy a fiatalok közül egyre többen azt gondolják, csak külföldön van normális jövőjük. A szervezők szándéka, hogy szembeszálljanak ezzel a tendenciával, felelősnek érzik magukat hazájukért, ezért itthon szeretnének továbbtanulni és dolgozni. Annak ellenére, hogy ezt a tüntetést középiskolások szervezték a közoktatási törvény ellen a nem túl nagyszámú résztvevő között sok volt az egyetemista, főiskolás vagy épp az idősebb, főképp pedagógus tüntető. Kíváncsiak voltunk, hogy a tüntetésen résztvevők tervezik-e a külföldön való továbbtanulást, és hogy mit gondolnak, mitől jó egy egyetem. Az idősebb generáció tagjaitól pedig azt kérdeztük, hogy érzik, mit ér ma diplomájuk, ha ma lennének tizennyolc évesek, itthon vagy külföldön tanulnának-e tovább.

Anna és Bea 20 évesek, mindketten magyar szakos egyetemisták.

Vitatér: Tervezitek, hogy külföldre jelentkezzetek mesterképzésre?

Anna: Egyre inkább gondolkodom azon, hogy elmenjek itthonról, nem azért, mert rossznak gondolom a magyar egyetemeket, hanem mert úgy érzem, hogy egy külföldön megszerzett diplomával jobbak az esélyeim a munkaerőpiacon. De az is befolyásol, hogy a jelenlegi oktatáspolitika szerintem korlátozza a szabadságomat. Ha a középiskolás felvételin kéne most gondolkodnom, akkor azt hiszem, hogy én a gimnáziumot is inkább már külföldön végezném el.

Bea: Szerintem a külföldi továbbtanulás mindenki számára, számomra is jó tapasztalatszerzési lehetőség. Európában élünk, és ma már hozzátartozik a kultúránkhoz, hogy hosszabb-rövidebb ideig más országokban, tanuljunk, dolgozzunk. Ahogy jó az, hogy mi elmehetünk ösztöndíjjal más országokat, kultúrákat megismerni, ugyanannyira jó, hogy hozzánk is jöhetnek külföldi diákok. De azt nem tervezem, hogy hosszabb távon kint éljek.

Mária és Judit a negyvenes éveik közepén járnak, mindketten főiskolai tanárok. *

Vitatér: Ha most kellene döntenetek arról, hogy itthon vagy külföldön tanuljatok-e tovább, mit választatnátok?

Mária: Én egyértelműen elmennék külföldre, van egy tizennyolc éves lányom, akit szintén erre bíztatok, egyrészt itthon sokkal kevesebb esélye van elhelyezkedni, másrészt tanárként is azt látom, hogy az oktatás minősége romlik. Szerencsére ott, ahol én dolgozom nem jellemző, de más főiskolákon tanító kollégáimtól azt hallom, hogy beleszólnak abba, mit és hogyan taníthatnak, nem hozhatnak önálló szakmai döntéseket. Ha nekem ilyesmivel kellene szembesülnöm a munkahelyemen, azonnal elmennék, de az is lehet, hogy követni fogom a gyermekem külföldre.

Bea: Ha tehetném én is a külföldi továbbtanulást választanám, a saját diákjaimat is erre bíztatom. Azt érzem, hogy a mai Magyarország társadalmi légköre romboló, megbélyegeznek, kiközösítenek embereket. A gyerekeket, megfosztják az alternatív iskoláktól az alternatív tanítási módszerektől. Sajnálom, hogy erre a mai tüntetésre ennyire kevesen jöttek el, de az itt lévő fiatalokat tisztelem azért, hogy próbálnak tenni magukért.

Vitatér: Hogy érzitek mit ér ma a diplomátok?

Bea: Szerencsés vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek, de azt gondolom, hogy a diplomám nem garancia semmire, bármikor elveszíthetem az állásom, és ennyi idősen, ha van diplomám, ha nincs, könnyen kerülhetek abba a helyzetbe, hogy állás nélkül maradok, mint ahogy a közvetlen környeztemben többen is ilyen helyzetben vannak.

Mária: Beához hasonlóan a végzettségemhez megfelelő munkát végzek, de én is azt érzem, hogy a diplomám ellenére bármikor munkanélkülivé válhatok.

Anna és András huszonnégy évesek, mindketten idén fejezik be főiskolai tanulmányaikat.

Anna: Amint lediplomázunk, elmegyünk innen, tovább szeretnék még tanulni, de leginkább a munka miatt megyünk el Andrással. Hónapok óta keresek állást és egyre reménytelenebbnek látom, hogy találjak valamit.

András: Szerencsések vagyunk, mert a családom már kint él, így nem egy teljesen idegen közegbe megyünk ki, de közben a szívem szakad meg, hogy itt kell hagynom a barátaimat, az otthonomat.

Vitatér: Tanulmányaitok során milyennek találtátok a felsőoktatás minőségét, szerintetek mitől jó egy egyetem?

Anna: Én szeretem az iskolát, ahova járok, a tanáraim többsége nagyon jó fej.

András: Én azt gondolom, hogy egy csomó olyan dolgot kell tanulni egy főiskolán, egyetemen, ami teljesen felesleges, tele vagyunk olyan órával, aminek szerintem semmi értelme, rossznak tartom a minőséget, mert nem figyelnek a hallgatók igényeire.

Fotó: HVG, Stiller Ákos

 

* A csillaggal jelölt beszélgetésekben fiktív nevek szerepelnek, mert a megszólalók nevük elhallgatását kérték.