Továbbtanulás: itthon vagy külföldön?

Továbbtanulás: itthon vagy külföldön?

 

Kapás GáborKapás Gábor felsőfokú tanulmányai során az alapképzést (Bachelor) a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, a mester programot (MSc) az Universiteit van Amsterdam-on, jelenleg Magyarországon dolgozik. Kíváncsiak voltunk arra, hogy miért esett a választása a holland egyetemre, milyen okok, motivációk alapján döntött úgy, hogy magyar mesterképzés helyett inkább külföldit választ.

Vitatér: Milyen szempontok alapján mérlegeltél, hogy külföldi vagy belföldi egyetemet válassz a mesterképzés idejére?

Kapás Gábor: A Bachelor képzés alatt Erasmus-ösztöndíjjal fél évet töltöttem Brüsszelben, ami meghatározó élmény volt, és befolyásolt később a döntésben, hogy külföldön keressek mesterképzést. Bár az oktatott tananyag színvonala nem volt magasabb a kinti partnerintézményben, a tanárok hozzáállása az oktatáshoz, a hallgatókhoz, és a tanultak gyakorlati alkalmazhatósága, aktualitása jelentősen jobbnak tűnt az itthon tapasztaltaknál. Hazatérve, ez az érzés csak erősödött bennem, és elhatároztam, hogy külföldön szeretném az MSc-t végezni. A választásom személyes, illetve szakmai okok miatt esett az Universiteit van Amsterdam-ra. A személyes okok közé tartozik a városban tett pár napos látogatásom a külföldi félév során, valamint, hogy egy barátom szintén ezt a képzést végezte, és pozitív véleménnyel volt az egyetemről, a kinti lehetőségekről. A szakmai szempont, hogy Vállalkozásfejlesztés és innováció szakirányú MSc képzés nincs Magyarországon – a Corvinus indít vállalkozásfejlesztés MSc-t, de tartalmában nagyon eltérő a két program –, a hollandiai mesterképzés egy éves, angol nyelvű, az egyetem az európai rangsorokban előkelő helyet foglal el, és a kinti képzés modern, gyakorlatias tudást ad, mindezt elérhető áron,1800 euró a teljes képzés díja.

Vitatér: Összehasonlítva a magyar képzéssel mivel, miben nyújt többet a holland képzés?

Kapás Gábor: A kinti oktatókon érződik, hogy hivatásuknak tekintik az egyetemi oktatást, magas szintű, modern tudást igyekeznek átadni a hallgatóknak, és a tananyagot ehhez mérten gyakran aktualizálják, és saját magukat is folyamatosan fejlesztik. Lelkesedéssel és motiváltan tartották az órákat, és ezt a lelkesedést képesek voltak a hallgatókra is átragasztani, míg itthon általában – néhány pozitív kivételtől eltekintve – a fásultság, és a több éve változatlan diasorok, a „múltból élés” jellemezték a professzorokat. Az amszterdami egyetemen nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy mindenki a neki tetsző részterületet tanulja, találja meg. Az órák, amelyekből jóval kevesebb volt, mint az itthoni képzésen aktív részvételt, otthoni készülést igényeltek a hallgatóktól is, dialógus volt a professzorok és a hallgatók között. A rengeteg otthoni olvasás, önálló munka és a projektszerű, gyakorlatias csapatmunkák, beadandók jól kiegészítették egymást, segítették a kritikus gondolkodás fejlesztését. A képzés visszaadta a motiváltságom, az egyetemi oktatás, tanulás értelmébe vetett hitem.

Vitatér: Mit adott az itthoni alapképzés? Ha most kellene döntened, az alapszakot is kint kezdenéd?

Kapás Gábor: Ha most kellene alapképzést választanom közgazdasági területen, valószínűleg nem itthon kezdeném az egyetemet, mert sok szempontból a külföldi egyetemek jobb képzést nyújtanak, hasonló áron. Azt azonban fontos látni, hogy egy teljes mértékben külföldön végzett egyetemi képzés nagy eséllyel jelenti, hogy a hallgató később kint fog maradni, külföldön vállal munkát évekre, mert a hazai lehetőségek jelentősen korlátozottak a kintiekhez képest és a hallgatók szakmai kapcsolatrendszere is az adott országban alakul ki.

A fotó megtalálható a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.