Tandíj

Tandíj

 

A Vitatér felsőoktatásról szóló sorozatának második állomása a Tandíj kérdését járja körül. A Széchenyi István Szakkollégium három hallgatóját kérdeztük: a jelenlegi finanszírozási rendszerről, a hallgatói nyilatkozatról és egy általános tandíj bevezetésének a lehetőségéről.

Anna harmadéves a Budapesti Corvinus Egyetem turizmus-vendéglátás alapszakán. Biztos benne, hogy tovább fog tanulni mesterképzésen, de hogy a Corvinuson vagy külföldön, az még kérdés számára. Réka szintén a Corvinus egyetem másodéves hallgatója gazdálkodás és menedzsment alapszakon, még ő sem tudja biztosan, hogy a tanulmányait külföldön vagy a Corvinuson folytatja-e. András az ELTE másodéves nemzetközi tanulmányok alapszakos hallgatója, mindenképpen tovább szeretne tanulni, de még nem gondolkodott azon, hogy itthon vagy külföldön folytatja-e a tanulmányait.1

Vitatér: Mi a véleményetek a jelenlegi rendszerről, amelyben vannak hallgatók, akik ingyenesen tanulhatnak és vannak hallgatók, akiknek részben vagy teljes mértékben fizetniük kell képzésük költségeit?

Anna: Szerintem minden szakon fontos, hogy legyenek államilag támogatott helyek, hogy mindenkinek meglegyen az esélye arra, hogy azt tanulhasson, amit szeret. Azt is fontosnak tartom, hogy legyen lehetőség, jó tanulmányi eredménnyel, sport teljesítménnyel, hasznos társadalmi munkával visszanyerni a tandíjat. A Corvinuson erre egyáltalán nincs lehetőség, ha az ember költségtérítéses, akkor semmilyen ösztöndíjat nem kaphat, akárhogy tanul. BME-n például vissza lehet kapni valamennyi pénzt a tandíjból.

András: Az ELTE-n van arra lehetőség, hogy valaki átsorolódjon állami képzésbe, egyik félévről a másikra. De nagyon jól kell teljesíteni költségtérítésesként és nagyon rosszul államisként, hogy ez megtörténjen.

Vitatér: A hallgatói szerződés koncepcióját milyennek találjátok?

András: Szerintem kontraproduktív, nem éri el a célját. Akinek megéri külföldre menni, mert talál olyan munkát, amiért érdemes elmennie külföldre, az ki fogja fizetni utólag a tandíjat, ahogyan azt a szerződés elvárja. Tehát "itthon tartani" nem sikerült, a képzési költség visszajött, de a hazai gazdaságot nem fogja megdobni a munkájával. Akkor meg minek kellett megkötni az embert? Ha az állami támogatott helyekkel az a célunk, hogy dinamikus, jól használható munkaerőt képezzünk és fellendítsük a nemzetgazdaságot, akkor szerintem bármilyen korlátozó rendszer, ami a munkaerő szabad áramlásába beleszól, sikertelen lesz. Nem érzem eléggé indokoltnak a bevezetését.

Anna: Szerintem ezzel a szerződéssel még azt is elérhetik, hogy már az érettségi után elmenjenek a diákok külföldre tanulni. Vagyis azzal a következménnyel is járhat, hogy végleg eltántorítsa a fiatalokat a magyarországi továbbtanulástól.

Réka: Egyetértek Andrással és Annával, nem éri el a célját a szerződés, sőt akár ellenkező irányba is hathat.

Vitatér: Egy általános tandíj bevezetését tudnátok támogatni?

András: Én támogatnám. Egyelőre társadalmi szinten még nem ismertük el, hogy a felsőoktatás mindenkinek jár úgy, mint a közoktatás. Ilyen alapon azt gondolom, hogy alapjáraton, egyéni szinten igenis fizetni kell az egyetemért. Viszont ha abban is megegyeztünk, hogy a modern állam felelőssége többek között a felzárkóztatás, a társadalmi mobilitás segítése, akkor bármelyik képzésben biztosítani kell a támogatás lehetőségét – jóindulatú diákhitelekkel, ösztöndíjjal –, de nem alanyi jogon. És fontosnak tartom, hogy az intézmények autonóm módon, saját igényeik és lehetőségeik szerint dönthessenek mind a tandíjaikról, mind a pénzügyeikről.

Réka: Én sem vagyok a tandíj ellen, sőt azt gondolom, hogy nem rossz gondolat, számos országban működik. Magyarországon szerintem a megvalósítással van a probléma. Túl hirtelen, túl durva volt az, ahogy decemberben kész tények elé állítottak minket. Szerintem ezt fokozatosan kéne beépíteni a köztudatba, és akkor már középiskolában, vagy még korábban fel lehetne rá készülni, el lehetne kezdeni számolni.

Anna: Én is tudnám támogatni az általános tandíjat, de csak egy jó ösztöndíj rendszer kidolgozása mellett, ahol nem csak a tanulmányi eredmények számítanak, hanem például az önkéntes munka is. Az a gond szerintem, hogy egy államilag támogatott helyen nem kell annyit teljesíteni, míg egy költségtérítéses helyen, hogy államilag támogatottá válhass, nagyon sokat várnak tőled. Én azt mondanám, hogy legyen egy egységes rendszer, megnéznénk félévente a tanulmányi eredményeket és a top X %-nak fizetné az állam a tandíjat a következő félévben.

 

[1] A hallgatók nevük elhallgatását kérték, ezért a beszélgetésben kitalált nevek szerepelnek.

A fotó megtalálható a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.