Az egyenlőtlenségek nem az egyetemen kezdődnek

Az egyenlőtlenségek nem az egyetemen kezdődnek

 

A Vitatér felsőoktatásról szóló sorozatának első témája a Széchenyi István Szakkollégium diákjai által megfogalmazott kérdés: A felsőoktatásban való részvételhez mindenkinek joga van, vagy privilégium? A szakkollégistákkal megkezdett beszélgetést Tóth Fruzsina Mártával folytattuk.

Egy rosszabb iskolából, szerényebb anyagi körülmények közül is bekerülhet valaki a felsőoktatásba, de ezért sokkal többet kell küzdenie. Az egyenlőtlenségek nem az egyetemen és nem is a középiskolában kezdődnek, hanem jóval azelőtt. Az igazán rászorulók sokszor be sem jutnak az egyetemre. Másrészt a felsőoktatás költsége nem egyenlő a tandíjjal, albérletet, utazást, étkezést, tankönyveket is kell fizetni. Ezeket a plusz költségeket nem tudja minden család megengedni magának

Bár a hátrányos helyzetű tanulókat előnyben részesítik az egyetemi felvételi rendszerben, ez csak egy látszatmegoldása a problémának, hiszen az addig meg nem szerzett tudást és a tanulási kompetenciákat plusz pontokkal nem lehet helyettesíteni. Az egyenlőtlenségek kiegyenlítését minél hamarabb el kellene kezdeni, lehetőleg már általános iskolában.

Hogy példát is mondjak, ami a készségfejlesztés hiányosságait mutatja meg: az egyetemre úgy is be lehet kerülni, ha valaki nem tud dolgozatot írni. A Corvinuson van egy tanulás és módszertan órám, ami készségfejlesztésről szól, többek között azt tanuljuk, hogyan kell prezentációt csinálni, csoportban dolgozni és formailag-, tartalmilag helyes dolgozatot írni. Hasznos tudás, de nagyon nehezen hiszem el, hogy ezt nem lehetne már a középiskolában megtanítani. 

Fruzsina az ELTE másodéves szociológus hallgatója, valamint most kezdte el tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán, mindezek mellett a Hallgatói Hálózat aktivistája.

Vitatér: Befolyásolta a továbbtanulási választásodat, hogy milyen munkaerő piaci igények vannak, hogy mi az a diploma, amivel később nagyobb eséllyel tudsz elhelyezkedni?

Fruzsina: Elsősorban olyat szerettem volna tanulni, ami érdekel. A gimnázium végére a társadalomtudományok kezdtek érdekelni, a közgazdaságtannál az is fontos érv volt számomra, hogy ezzel a diplomával nagyobb esélyem van az elhelyezkedésre. Ma már egyre kevésbé tudom elképzelni, hogy egy multinál dolgozzak. Az elmúlt évben olyan társadalmi kérdésekkel kezdtem el foglalkozni, mint az esélyegyenlőség, oktatás, állampolgári jogok.

Vitatér: A 2012-es felsőoktatási reformok milyen módon érintették a felvételi elképzeléseid, érintették-e? 

Fruzsina: Nekem egyenes utam volt az egyetemig, szerencsére jól szituált családi hátterem van, „elit” gimnáziumba jártam. Hallgatói szerződés ide, keretszámcsökkentés oda, én mindenképpen jelentkezem egyetemre. Az egyetlen kérdés az volt, hogy külföldre menjek-e vagy itthon maradjak. Végül az utóbbi mellett döntöttem és eddig nem bántam meg.

Vitatér: A felvételi rendszer ki tudja simítani az egyenlőtlenségeket?

Fruzsina: A felvételi rendszer erre szerintem nem képes. Bár a hátrányos helyzetű tanulókat előnyben részesítik, ez csak egy látszatmegoldása a problémának, hiszen az addig meg nem szerzett tudást és a tanulási kompetenciákat plusz pontokkal nem lehet helyettesíteni. Az egyenlőtlenségek kiegyenlítését minél hamarabb el kellene kezdeni, lehetőleg már általános iskolában. Sajnos a jelenlegi rendszerben minden standardizálva van, az oktatás a legtöbb iskolában mindössze a tananyagok leadását és annak pontos számonkérését jelenti. Készségfejlesztésre, vitakultúra-oktatásra vagy közösségépítésre alig van lehetőség. Ráadásul folyamatosan olyan híreket hallunk, hogy azoknak a fejlesztőpedagógusoknak is kétséges a helyzete, akik mondjuk asperger-szindrómás, autista vagy diszlexiás gyerekekkel tudnának foglalkozni. Az öcsém például diszlexiás és diszgráfiás. Több éves bürokratikus huzavona volt, amíg kaphatott ingyenes plusz órákat. Egy jó közoktatási rendszernek szerintem sokkal gyerek- (és nem tananyag-) központúbbnak kellene lennie, a diákok egyéni képességeire és igényeire is építve.

Akár az egész napos iskola is szolgálhatná az esélyegyenlőség megteremtését, ha valódi tartalommal lenne feltöltve.

Hogy egy más példát is mondjak, ami a készségfejlesztés hiányosságait mutatja meg: az egyetemre úgy is be lehet kerülni, ha valaki nem tud dolgozatot írni. A Corvinuson van egy tanulás és módszertan órám, ami készségfejlesztésről szól, többek között azt tanuljuk, hogyan kell prezentációt csinálni, csoportban dolgozni és formailag-, tartalmilag helyes dolgozatot írni. Hasznos tudás, de nagyon nehezen hiszem el, hogy ezt nem lehetne már a középiskolában megtanítani.

Nyilván minden országban vannak „jobb” és „rosszabb” iskolák, de az oktatáspolitikának éppen arról kellene szólnia, hogy minden iskola a „jó” szint felé közeledjen.

Vitatér: A tanulmányi és szociális ösztöndíjak segíthetnek kompenzálni a különböző egyenlőtlenségeket, egyéni hátrányokat?

Fruzsina: Ha jól lennének kitalálva, akkor segíthetnének. Ahogy az előbb is említettem, az egyenlőtlenségek nem az egyetemen és nem is a középiskolában kezdődnek, hanem jóval azelőtt. Az igazán rászorulók sokszor be sem jutnak az egyetemre. Másrészt a felsőoktatás költsége nem egyenlő a tandíjjal, albérletet, utazást, étkezést, tankönyveket is kell fizetni. Ezeket a plusz költségeket nem tudja minden család megengedni magának, főleg ha az egyetem egy másik településen van. Az ösztöndíjak összege nem tudja fedezni a hallgatók összes kiadását, csupán költségkiegészítést jelent. Ráadásul az ösztöndíjak nem minden hallgató számára elérhetőek, például költségtérítéses hallgatók általában nem kaphatnak tanulmányi vagy szociális támogatást. A tanulmányi ösztöndíj hiánya teljesen felfoghatatlan számomra, ha valakinek szín ötös átlaga van.

Vitatér: Kijelenthetjük, hogy még mindig a család anyagi- és kulturális tőkéje határozza meg a felsőoktatáshoz való hozzáférést?

Fruzsina: Nem egyértelműen, de meghatározza, ezt úgy értem, hogy egy rosszabb iskolából, szerényebb anyagi körülmények közül is bekerülhet valaki a felsőoktatásba, de ezért sokkal többet kell küzdenie.

A fotó megtalálható a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.