Közösségi főiskola a megoldás?

Közösségi főiskola a megoldás?

 

Az EMMI Felsőoktatásért Felelős Államtitkársága koncepciójában a közösségi főiskolák kialakításában látja a megoldást a felsőoktatásba való bejutás egyenlőségének megteremtésére. (A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépései dokumentum szeptember 12-én közzétett változata innen letölthető.)

Vajon működhet? Mi a véleménye?

„Hozzáférés

Az alapvető hozzáférési cél, hogy – az egyén és a közösség között létrejövő kölcsönös felelősségvállalás alapján – a felsőoktatás minden tehetséges, tanulni vágyó és arra alkalmas, a felsőoktatásba való bejutás és a diplomaszerzés követelményeit teljesíteni tudó fiatal számára azonos eséllyel hozzáférhető legyen.
A társadalomban a „tehetség” nagyjából normáleloszlású, azaz Gauss görbe mentén írható le. Az anyagi teherviselő-képesség, a „tehetősség” eloszlása azonban nyilvánvalóan nem esik egybe ezzel. Az intellektuális képességek és az anyagi teherviselő-képességek eloszlása közötti különbségből ered az a hozzáférési és egyben hatékonysági probléma, hogy ha nem megfelelően hozzáférhető a felsőoktatás, akkor nem a szellemi képességeik szerint legrátermettebbek, hanem azok fognak benne részt venni, akik anyagi teherviselő-képességük szerint ezt leginkább megengedhetik maguknak. Ez rendszerszinten súlyos társadalmi mobilitási problémát, valamint a tehetségek elpazarlása miatt súlyos gazdasági hatékonysági problémát jelent. Ezért fontos cél az alacsonyabb társadalmi, gazdasági csoportokból származó tehetséges fiatalok felsőoktatásban való részvételi arányának a növelése és a hozzáférés javítása.

A hozzáférési probléma tekintetében meg kell különböztetni egymástól a 18 év alatti és az egyetemekre, főiskolákra már bejutott 18 év feletti fiatalok hozzáférésével kapcsolatos problémákat. […]

A felsőoktatáshoz való hozzáférési probléma a 18 év alattiak esetében

A nemzetközi tapasztalatok szerint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportokból származó tehetséges fiatalok (i) szisztematikusan alulértékelik a felsőfokú végzettség és a diploma munkaerő-piaci jelentőségét és értékét, de egyidejűleg túlértékelik a felsőoktatásba való bejutás, és az egyetem/főiskolai tanulmányok elvégzésének nehézségeit – így szociális gradiens szerint szisztematikusan túlértékelik a diplomaszerzés személyes „költségeit”, miközben alulértékelik ennek személyes „hasznait”; (ii) a képzés költségeinek elrettentő hatása szociális gradiens szerint alakul; (iii) a diákhitel és a jövedelemarányos törlesztési konstrukció mindenkori anyagi teherviselő-képességhez igazodó működésének a megértése, illetőleg az eladósodottságtól való félelem szintén szociális gradiens szerint alakul.
Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági csoportokból származó tehetséges fiatalok felsőoktatási hozzáférésének és részvételének a fentiek szerinti elősegítése és ilyen módon a társadalmi mobilitás növelése nemcsak alapvető társadalmi igazságossági és hozzáférési szempontból fontos: alapvető össztársadalmi- és nemzetgazdasági érdek a tehetségek elpazarlásának a kiküszöbölése, annak biztosítása, hogy a felsőoktatási ráfordítások az adott korosztály legalkalmasabb fiataljaira jussanak, annak érdekében, hogy e ráfordítások megtérülése, össztársadalmi haszna a lehető legmagasabb legyen.
A tapasztalat az, hogy ha egy hátrányosabb helyzetű gyerek iskolai teljesítménye jó, és sikerül benne felébreszteni a továbbtanulási ambíciókat és eloszlatni a felsőoktatástól való félelmeket, és sikeres felvételi révén bejut a felsőoktatásba, akkor onnan – pusztán csak családi háttere miatt – már nem igazán esik ki. Vagyis a hozzáférés legfőbb akadálya nem az, hogy a szegények félnek felvenni a diákhitelt, hanem az, hogy el sem jutnak eddig a döntésig, mivel a korábbi tanulmányi eredményük, az érettségijük és mindezek alapján a felvételi pontszámuk nem elegendő a felsőoktatásba való bejutáshoz. Ennek az összefüggésnek a megértése szükséges ahhoz, hogy helyesen szabjuk meg számos, 18 év alattiaknak szóló, a felsőoktatáshoz való hozzáférést segítő program céljait, irányait. Ezért gondoljuk azt, hogy a hozzáférés-növelés egyik alapvető jelentőségű intézményi bázisát a – jelen dokumentum későbbi részében részletezett profilváltást követően létrejövő – közösségi főiskolák jelenthetik.
Egy komplex, a 18 év alatti hátrányosabb helyzetű fiatalok számára tervezett hozzáférést elősegítő program (mindezen megfontolások figyelembe vétele alapján) az alábbi elemekből áll: az ambíciók felkeltése, a diploma és a továbbtanulás valós értékének, a továbbtanulási lehetőségeknek a megismertetése, a diákhitelezés és a jövedelemarányos törlesztési mechanizmus működésének és természetének a megértetése és nem utolsósorban a tanulmányi eredmények javítására irányuló tevékenységek. Mindezek mellett, – a Bursa Hungarica program mintájára, vagy annak mintegy kiterjesztésével – a hozzáférés-növelő program magában foglalhatna olyan speciális ösztöndíj-programot is, amelyek egyrészt a felvételire való felkészülést segíti, másrészt az egyetemre való bejutás esetén biztosítana megfelelő támogatást. Az elkövetkező időszak fontos fejlesztési feladata ilyen komplex társadalmi mobilitási programoknak – az adott térség speciális problémáit és vidékfejlesztési prioritásait is nagymértékben figyelembe vevő – megtervezése, megszervezése, majd elindítása. Az átalakuló felsőoktatási intézmény rendszerben a profilváltással létrejövő közösségi főiskolák jelenthetik az adott térségben az ilyen programok intézményi bázisát, illetve e közösségi főiskolák egyik fontos feladata lehetne ezek megtervezése, elindítása és működtetése.”

A fotó megtalálható a fortepan.hu-n. A kép a Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartozik.